A szármaró a gépészetben széles körben használt fémvágó szerszám, amelyet különféle síkok, párkányok, hornyok és összetett geometriájú formázott felületek megmunkálására terveztek. Ennek a szerszámnak a fő jellemzője a két egymásra merőleges sík egyidejű megmunkálásának lehetősége, a fogak jelenléte miatt mind a hengeres, mind a maró végfelületén.
A homlokmaró lényegében egy többpengéjű, hengeres fémvágó szerszám, amelyben minden egyes fog önálló maró. Kialakításának és a gép nagy fordulatszámának köszönhetően a marással megmunkált felület magas fokú tisztasága érhető el. Ahogy a szerszám forog, fogai (vágói) felváltva érintkeznek az anyaggal.
A homlokmaró fémforgácsolás közben a megmunkált síkra merőlegesen helyezkedik elrészletek. Ebben az esetben a fő vágási terhelést a külső hengeres felületen elhelyezkedő vágóoldali élek veszik fel, ami hozzájárul ezek gyors kopásához. Természetesen a szármarók újraköszörülhetők, de egy ilyen művelet után a méretük változatlanul eltér a névlegestől.
Ebben a tekintetben különösen népszerűek a különböző minőségű gyorsacélokból készült, cserélhető marókkal ellátott előregyártott marók, amelyek keményforrasztott betétekkel vagy cermetből készült vágóelemekkel vannak felszerelve. Az ilyen marókat és lemezeket közvetlenül a szerszám testére rögzítik. Az ilyen típusú marók megkülönböztető jellemzője a vágóelem rögzített felszerelése a szerszámtesthez képest. Az ilyen kialakítású homlokmarók állandó geometriával rendelkeznek, amelyet a szerszámtest megfelelő alapfelületeinek pontossága és az eltávolítható, nem újraköszörülhető lapkák konfigurációja határoz meg.
Ennek a tervezési megoldásnak a fő előnyei közé tartozik a megnövekedett szilárdság a fém belső feszültségének hiánya miatt, amelyet általában az újraköszörülés okoz. Ez körülbelül harminc százalékkal növeli a szerszám élettartamát és tartósságát. Ezenkívül az ilyen, kivehető betétekkel ellátott marógépekkel jelentősen megtakarítható a keményfém anyag, mivel a használt marókat újraolvasztásra lehet küldeni, ahol a volfrámot és más drága elemeket vonják ki belőlük.
A végérea marást nagyobb termelékenység jellemzi, mint a hengeres. Manapság ezeknek a műveleteknek a többségét szármarókkal végzik. A fogak geometriája is külön figyelmet érdemel. Mindegyik vágófelületén meghatározott szögben kihegyezett munkaélek vannak, amelyek áthaladnak a fog tetején. Tegyen különbséget a fő és a kiegészítő vágófelületek között. A szármaró fogainak teteje lehet egyenes vonalú vagy lekerekített körvonalú. Az utóbbi lehetőség fokozott kopásállóságot és kisebb függést mutat a vágóél kifutási fokától. Ezeket a marókat főként nagyolásnál és félsimításnál használják.
Kis párkányok, sőt nyitott síkok megmunkálásakor végzett marási műveletekhez általában különböző minőségű gyorsacélokból készült betétkésekkel felszerelt héjmarót használnak. Egy ilyen, a géporsó tüskéjére vagy ülékvégére szerelt modell átmérője általában 40 milliméter vagy több, ami meglehetősen merev és masszív szerszámot jelent.
