A kút egy nyaralóban vagy egy vidéki ház udvarán kimeríthetetlen vízforrás. Még ha teljesen üres is, egy idő után újra megtelik egy bizonyos szintig.
Ma már ritkán találni olyan embert, aki manuálisan, vödrök segítségével veszi a vizet a kútból. Ugyanis nőnek a szükséges mennyiségek: főzéshez, iváshoz, kézmosáshoz 1-2 tucat litert bevinni a házba minden nehézség nélkül megoldható, de a mosás, fürdés és a kerti telek öntözése sokkal több időt és erőfeszítést igényel..
A merülő vízszivattyúk arra szolgálnak, hogy megszabadítsák az embert a rutin vízellátási műveletektől. Az ipar számos lehetőséget kínál az ilyen eszközökhöz, néha nagyon eltérően. Annak ellenére, hogy mindegyik a „búvárszivattyúk kutakhoz” csoportba tartozik, nagyon fontos, hogy legalább a főbb meglévő módosításokat megértsük. Ez nem csak lehetővé teszi, hogy optimálisan kezelje pénzeszközeit vásárláskor, hanem garantálja isaz eszköz hosszú élettartama.
Búvárszivattyúk kutakhoz és jellemzőik
Maga a név azt mondja, hogy ezt a csoportot víz alatti munkára tervezték – ez a normál mód. Az elektromos rész hermetikusan zárt, és az összes csatlakozás megbízhatósága olyan magas, hogy egyes kutak búvárszivattyúi évekig nem kerülnek a felszínre. Még a karbantartást is el lehet végezni néhány évente.
A kutak búvárszivattyúi lehetővé teszik, hogy több mint 8 méteres mélységből emelje ki a vizet, ami elérhetetlen a felszín módosításához.
A folyadék vastagságában a készüléket úgy kell elhelyezni, hogy a tükör aljáig legalább egy méter, a tükör felületétől pedig több mint fél méter maradjon. Ebben az esetben az agyag és a homok szuszpenziója kizárt, ami tönkreteheti a mechanizmust.
Mik azok a búvárszivattyúk kutakhoz
A legolcsóbbak a vibrációs típusú eszközök. Kialakításuk meglehetősen egyszerű: az elektromágneses tekercs helyhez kötött és vegyülettel van megtöltve, a második rész (aminek köszönhetően a víz kilökődik) egy mozgatható elem. Mivel a háztartási hálózatban az áram változó, a dugattyú 50 Hertz frekvencián rezeg (néha 100-at jeleznek, de ez figyelembe veszi a visszatérő mozgást). A munkaciklus a következő:
- a dugattyú elmozdulása a visszacsapó szeleptől. Az így létrejövő ritkaság miatt a vizet egy speciális kamrában gyűjtik össze;
-a teljes mozgatható szerkezetet vibrátorral visszadobni. A víz összenyomódik, de mivel a szelep nem engedi ki, csak egy út marad - a kimeneti csatornákon keresztül a csővezetékhez. Ezután a folyamat megismétlődik. Ezek a szivattyúk nem túl intenzív használatra alkalmasak: a gumidugattyú élettartama ritkán haladja meg a 2-3 évet.
Ezért a centrifugális modellek ígéretesebbek. Csak három hátrányuk van:
- meglehetősen nagy súly, megbízható kábelt és rögzítést igényel;
- viszonylag nagy elektromos teljesítmény, eléri a kilowatttot;
- ár.
Működésük elve egyszerű: speciális kialakítású pengékkel ellátott tárcsákat helyeznek a tengelyre. Forgás közben a külső oldalakon megnövekedett nyomás, középen kisebb nyomás jön létre. Ez a vizet a szivattyúból a csővezetékbe kényszeríti.
A harmadik típus a csiga. A működés elve hasonló a húsdarálóhoz: a vizet egyfajta csavar falai nyomják a kijárathoz. Hátrányuk a gyors meghibásodás mechanikai szennyeződések (homok és egyéb elemek) jelenlétében.
