Az esztétika iránti vágy már az ókorban is feltűnt. Vannak, akik felteszik maguknak a kérdést, hogyan fejlődött a mesterek kreativitása. Ez az áttekintés olyan művészetnek szentelt, mint a tervezés. A tervezés története, az elmélet megjelenése és a kialakulásának szakaszai - mindezt tovább vizsgáljuk. Miután megtett egy kis utazást a múltba, az olvasó megtudhatja, hogyan alakult a belsőépítészet, a ruházat és a táj stílusa.
Design Definition
Olasz nyelvű fordításban a "design" szó jelentése "koncepció", "kompozíció", "modell". Oroszul nemrég jelent meg, de maga a művészet sok évszázaddal ezelőtt kezdett formát ölteni. A szóban forgó tevékenységtípussal foglalkozó modern szakembernek ismernie kell a tantárgyi területek számos jellemzőjét, és tudnia kell ezeket a gyakorlatban megfelelően alkalmazni a projektek létrehozásakor. Kézművük mesterei építészekkel, ügyfelekkel, építtetőkkel, beszállítókkal és vállalkozókkal együttműködve szervezik meg a belső teret.
A tervezéselmélet története
Első ötletek a szépség és a haszon kapcsolatárólaz ókori görög tudósoktól, Platóntól, Arisztotelésztől, Szókratésztől, Arisztiposztól, Prótagorasztól származott. Akkoriban már dolgoztak az ember és a gép közötti kapcsolaton. A figyelembe vett kreatív iránynak a következő származási verziói vannak.
- A 19. század közepén az ipari termelés fejlődése igényt teremtett egy újfajta dekorációt és esztétikát célzó tevékenységre. Így jött létre a tervezés.
- A 19. század végén kialakultak az elmélet és az elvek alapvető szabályai, amelyek később hatással voltak a mesteriskolákra is. Így a tervezés elkezdte egyesíteni a művészetet és a kézművességet.
- A 20. század elején a művészek előtérbe kerültek az iparban. Kialakították a vállalkozások arculatát, befolyásolni tudták a különféle elektromos készülékek és autók gyártását. Így a tervezés művészeti-ipari tevékenységgé vált.
- A diplomás megjelenése a 20. századi formatervező iskolák kialakulásához kötődik.
Az időszaki publikációk nagymértékben hozzájárultak és járulnak hozzá a tervezés történetének eredetelméletéhez.
Hogyan fejlődött a design? 1. és 2. szakasz
Ennek a művészetnek az oroszországi kialakulása időszakos jellegű: a magas növekedés után alacsony visszaesés következett be. De az erősség mindig is az esztétika volt és az is marad. A tervezés fejlődése több szakaszra osztható.
Az első szakaszban (1917-1922) a dizájn megalkotása a gyártás és a tömegpropaganda művészet ütköztetésében, valamint az utcai aktív tervezéssel valósult meg.ünnepségek és politikai felvonulások. Ebben az időszakban kezdték el alkalmazni a reklámok, plakátok és könyvtermékek tervezésének új megközelítéseit, ami a grafikai tervezés fejlődésének kezdetét jelentette.
A második szakaszban (1923-1932) Oroszország a gyártási karokon a professzionális tervezők képzésének egyik fő központja lett. Ekkoriban kialakultak bizonyos koncepciók, amelyek a művészet további fejlődését irányították, és elkezdődtek az otthonok, munkahelyek, nyilvános helyek rendezésére irányuló projektek kidolgozása. Győzelem volt a kollázsok, betűkompozíciók, könyvtervek, plakátgrafikák terén.
Tervezéstörténet: 3. szakasz
Az alkotótevékenység 1933-1960-ban leállt a szabványosítás elvének bevezetése miatt, amely nemcsak az emberre, hanem a teremtett környezetre is vonatkozott. Emiatt az esztétikai konceptualitás egységének korszaka lezárult. A tervezést több területre osztották: tárgy-háztartás, dekoratív tervezés és mérnöki munka.
Design Evolution: 4. fázis
A művészet fejlődése a negyedik szakaszban indult újra, ami a történelemben jelentőssé vált. A 60-as évek elején jelentek meg az első elméleti fejlesztések a webdesign területén. 1961-ben megalakult a VNIITE (Össz unió Műszaki Esztétikai Tudományos Kutatóintézet). Publikációi első helyezéseket értek el az európai kultúrában. A megfontolt kreatív tevékenység igen népszerűvé vált. Sok szabványt felülvizsgáltak, és minden figyelem a témákra összpontosultnépszerű fogyasztás. A nyugat-európai grafikai iskolák hatására az időszaki kiadványok stílusa megváltozott. Az eklektikus retro stílusirányzatokat nagyra értékelték a 70-es években.
Amikor megjelent a magántulajdon és felerősödött a verseny (a 80-as évek vége – a 90-es évek eleje), az orosz reklámozás az üzletfejlesztés egyik fontos eszközévé vált. Ekkor erősödött meg az érdeklődés a grafikai tervezés iránt, és nőtt az árukat és szolgáltatásokat terjesztő kiadványok gyártása.
A belsőépítészet eredete
Az emberek mindig is arra törekedtek, hogy szép környezetet teremtsenek otthonukban. Éppen ezért a professzionális tervezők szolgáltatásai továbbra is keresettek. A belsőépítészet története az ókorba nyúlik vissza. Egy primitív ember számára a barlang lakóhelynek számított, amelyet kövekkel, bőrökkel, a falakon lévő rajzokkal, fa gyökereivel és egyéb rögtönzött tárgyakkal díszített.
Az ókori egyiptomi művészet a korai királyság idején kezdett formát ölteni. A kultúrát egyértelműen kifejezte a monumentalitás és a statikus karakter elve. Ekkor kezdték építeni a föld feletti sírokat sírkamrákkal. A mastaba lett a legjelentősebb építészet. A Középbirodalom korszakát az asztalosmesterség megalapításának időszakának tekintik. Egyiptomban jelent meg először a háttámlájú ülés, amely később minden modern dizájnba került szék sablonja lett.
A belsőépítészet történetét az ókori Görögország építészeti termékei egészítették ki: kőlapok, mozaikok, fa, tégla – mindezt templomok építésekor használták fel. Falak és mennyezetekvakolt és festményekkel díszített. A színházak különleges helyet fogl altak el a vizsgált országban. A lakóépületek ajtói helyett gyakran szövetből készült függönyöket használtak az otthoni környezet díszítésére. Mitológiai vagy történelmi képeket alkalmaztak. A bútorokat szép intarziák és festmények díszítették.
Az ókori Róma is rányomta bélyegét a belsőépítészet történetére. Az ország lakói aktívan építettek fürdőket (antik fürdőket), amelyek belső dekorációját igazi luxus jellemezte: boltíves mennyezet, mozaikpadló, medencék, kertek. Aranyat, ezüstöt, márványt, fát, bronzot és elefántcsontot gyakran használtak a díszletben.
A gótikus kultúra Franciaországban alakult ki. Ebben az országban csavart oszlopokat és lándzsaíveket használtak. A lakóterek falait vakolat borította, a mennyezetre festményeket készítettek. Az előcsarnokokban címerpajzsokat és fegyvereket helyeztek el, a padlóra pedig fonott nádszőnyegeket fektettek le.
A tájtervezés kialakulásának jellemzői
Az otthona körüli tér elrendezése mindig is aktuális volt. Ebben a tekintetben a tájtervezés története az emberiséggel együtt fejlődött, bár a név körülbelül 200 évvel ezelőtt jelent meg. Ha korábban az emberek erősen kötődtek a természethez, és kertet tartottak, most különleges megjelenést hoznak házuk körül a szépség miatt.
Az első sétálóparkok a rabszolgarendszer kezdetével jelentek meg, és a társadalom gazdag rétegeihez tartoztak. Minél jobb volt a tulajdonos anyagi helyzete, annál szebbek voltak a kerteka lakását. A tájtervezés minden országban a saját irányába fejlődött.
Az ókori Egyiptomban a papok különféle virágokat termesztettek, amelyeknek különleges aromái voltak, és lótuszokat helyeztek a tározók felszínére. Kleopátra uralkodása alatt rózsát termesztettek. Thébában elterjedt volt a pergola, amely növényekből és szőlőfürtökből álló szerkezet, amely az udvaron átnyúlik.
A tájművészet fejlődése Perzsiában a vadászatra szánt, különböző típusú állatok (disznók, oroszlánok, artiodaktilusok) rezervátumok létrehozásával kezdődött. A perzsáktól jöttek a szépen nyírt sövények, amelyek különböző zónákra osztották a parkot.
Kína és Japán olyan országok, amelyek az ősi filozófiák és vallások hatása alatt fejlődnek, és az ember és a természet egységére szólítanak fel. Ezért ezeknek a lakóknak a kertjében vízi elemek, kövek vagy pavilonok voltak, békés és harmonikus kialakítást teremtve.
Az oroszországi tájtervezés története hasonló az európaihoz. A botanikai üvegházak és parkok a 17. században jelentek meg. Aztán elkezdtek tulipánt, jácintot és nárciszt termeszteni, amelyek Hollandiából érkeztek. Idővel az élet megváltozott, és fokozatosan új stílusok váltották fel a régieket. A kertépítészet változásai különösen a 19. és 20. században voltak szembetűnőek.
Evolúció a divatvilágban
A divattervezés története ősidők óta kezdett formát ölteni, hiszen az emberek mindig is arra törekedtek, hogy szép, meleg és kényelmes dolgokat alkossanak. A kultúrától függően különleges ruhák, frizurák, kiegészítők készültek. Tervezésruházat felosztotta a népeket vagyoni és kasztállás szerint (harcosok, tisztviselők, kereskedők, parasztok). A divat aktív fejlődése a szövetek, cérnák és varrógépek megjelenése után kezdődött.
A ruhatervezés elsődleges forrásai a franciaországi és olaszországi műhelyek, amelyek szabói igazi profivá váltak. A középkorban a szóban forgó művészet nem fejlődött, mivel a nem szabványos ruházatot nem fogadták szívesen. A reneszánszban azonban változások következtek be, a divattörténet új eseményekkel egészült ki: megjelentek az ünnepi ruhák, a hölgyek alsóneműi, valamint a bársony és a selyem. A nyakkivágás mélyebb lett, a ruhák kivágásai megnőttek. A Zeitgeist mindig is nagy hatással volt a tervezésre.
A XX. századi női ruházat tervezésének történetét a szigorú férfi nadrág- és kabátmodellek egészítették ki. A háborúk nyomot hagytak, utána megjelentek a kabátok. Manapság minden országban van divat, és a divattervezők az egész világnak megmutatják munkáikat.
A tervezés a kreatív tevékenység olyan iránya, amely soha nem áll meg az elért szinten. Az embereknek új igényei és ötletei vannak, mestereik pedig életre keltik az ötleteket, vagy megalkotják saját eredeti stílusukat. Ezért a kérdéses művészet folyamatosan fejlődik.
