A vízellátó rendszereket mérnöki kommunikációnak nevezzük, melynek alkotóelemei olyan berendezések, amelyek bármilyen forrásból vizet vesznek, elszállítanak és a fogyasztóhoz juttatják. Az ilyen hálózatokat természetesen bizonyos szabványoknak megfelelően kell felszerelni és üzemeltetni. A vízellátó rendszerek több szempont szerint is osztályozhatók.
Cél szerinti fajták
A vízellátó rendszerek fő típusai ezen az alapon a következők:
- ivóláncok;
- ipari;
- tűzoltó rendszerek.
Szerkezetileg az ilyen kommunikáció belső és külső részekre oszlik. Az első típusú vízvezetékek az épületen belül vannak felszerelve.
A házakon belül elhelyezett vízellátó rendszerek besorolása a következő:
- forró víz;
- hidegvízellátás.
A melegvíz-rendszerekben a folyadék fűtésére szolgáló berendezések külön kazánházakban és közvetlenül magukban az épületekben (kazánok) is felszerelhetők. Ebben az esetben a melegvíz-ellátó rendszerek besorolása a következő lehet:
- nyílt hálózatok műszaki vízzel a fűtési rendszerből;
- zárt hálózatok fűtött ivóvízzel.
A belső hálózatok az utcára vannak szerelve. Ebben az esetben a csöveket előre ásott árkok mentén kell lefektetni. A téli lefagyás elkerülése érdekében általában gondosan szigetelik is, például ásványgyapot felhasználásával.
Háztartási és ivórendszerek
A vízellátó rendszerek cél szerinti besorolása milyen besorolást végezhet, így megtudtuk. De melyek a tényleges háztartási, ipari és tűzoltó hálózatok?
Háztartási és ivórendszerek központosított ivóvízellátását szolgálják, mely háztartási szükségletekre is felhasználható. Az ilyen mérnöki rendszerek telepítésére vonatkozó követelmények nagyon szigorúak. A településekre szállított víznek természetesen meg kell felelnie az összes egészségügyi biztonsági előírásnak.
A háztartási és ivóvízellátó rendszerek besorolását a következő kritériumok határozzák meg:
- vízi létesítmények;
- területi lefedettség szerint;
- forrásfajta;
- vízbevételi lehetőség típusa.
Az ilyen hálózatok is képesekkülönbözik a fogyasztó vízellátásának módjában.
Változatos háztartási rendszerek
Az első esetben különbséget teszünk a városi és a vidéki vízellátó rendszerek között. Az ipari és tűzoltó hálózatoktól eltérően a területi lefedettség szempontjából a háztartási és ivóvízi kommunikáció csak központosítható. Az egyetlen kivétel az ilyen típusú hálózatok, amelyek a városon kívül vannak felszerelve. Bizonyos esetekben például az egyik faluban lévő vidéki házak tulajdonosai artézi kutakat szerelhetnek fel egy medencében. Ez a típusú vízellátás a helyi csoporthoz tartozik.
A települések ellátására szánt vízfelvétel forrásai:
- felszín - tavak, folyók;
- földalatti - kutak, források.
Az ilyen rendszerek vízbevezető berendezéseit a következőképpen használják:
- kút;
- bányakutak;
- kamerák rögzítése.
A városok és települések vízellátására szolgáló létesítmények első típusa leggyakrabban fel van szerelve. Az ilyen célokra szolgáló bányakútokat sokkal ritkábban használják. Mind a nagy mélységben fekvő talajvíz, mind a kis horizont vastagságú talajvíz fogadására szolgálhatnak. A rögzítőkamrákat többnyire csak akkor szerelik fel, ha forrásvizet kell használni az objektumhoz.
GW és HB hálózatok
A hideg és meleg használati vízellátó rendszerek osztályozása az ellátás módja szerint is elvégezhető. Ebben az esetben megkülönböztetnigravitációs és nyomású kommunikáció. A városok vízellátására az utóbbi típusú hálózatokat használják. A gravitációs rendszereket főleg csak magánházakban szerelik fel. Ebben az esetben az épület padlásán egy tárolótartályt helyeznek el.
Ipari vízellátó rendszerek osztályozása
A háztartási rendszerekhez hasonlóan az ilyen mérnöki kommunikáció is felosztható a forrás és a vízfelvétel típusa szerint. Az ipari vállalkozások vízellátása általában felszíni forrásokból történik. De néha kutak is használhatók erre a célra.
Egyes vállalkozások sajátosságai megkövetelik a műhelyek vízellátását is, amelynek minősége még az ivóvizet is felülmúlja. Ezért ebben az esetben a mintavételi állomásokon speciális berendezéseket szerelnek fel, amelyeket a legalaposabb tisztításra terveztek. Ez különösen igaz akkor, ha a vizet felszíni forrásból veszik.
Milyen egyéb alapon oszthatók fel?
Az ipari vízellátó rendszerek osztályozása a folyadék felhasználási módja szerint is elvégezhető. Ebben a tekintetben az üzemek és gyárak hálózatai a következők:
- egyenesen;
-
egymást követő;
- tárgyalható.
Az első típusú rendszerben a vizet először a fogyasztóhoz látják el használat céljából. Ezután szükség esetén megtisztítják és a csatornába engedik. Soros hálózatokban a vízellátás a vállalkozás több műhelyén keresztül kering. Egy ilyen rendszert mérlegelneksokkal gazdaságosabb, mint egyenesen.
A keringető hálózatokban a vizet újrahasznosítják a vállalatnál. Ha használat közben felmelegszik, speciális berendezésekben lehűtik egy új ciklus előtt. Egyes esetekben a vizet tovább lehet tisztítani az újrafelhasználás előtt. Egy ilyen rendszer használatakor elkerülhetetlenül előfordulnak részleges veszteségek. Ezért az ilyen típusú rendszerekben a vizet időnként pótolni kell.
Tűzoltóvíz-ellátó rendszerek osztályozása
Az ilyen vízvezetékeket általában tűzveszélyes vállalkozásoknál szerelik fel. Ilyenek lehetnek például pamutraktárak, olajraktárak, gáztárolók, fabörzék stb. Ilyen rendszerek viszont lehetnek:
- alacsony nyomás;
- magas.
Az első típusú rendszerekben a tűz oltásához szükséges nyomást mobil szivattyúk hozzák létre. Ugyanakkor a szabványok szerint a mutatójának legalább 10 m-nek kell lennie A nagynyomású hálózatokban a víz közvetlenül a tűzcsapokból a hüvelyeken keresztül jut a tűzhelyre. Az ilyen rendszerekben az aknáknál a nyomást az állomáson telepített szivattyúk hozzák létre.
Megbízhatósági fok
Ezen az alapon a vízellátó rendszerek osztályozása a következőképpen történik:
- I. kategóriájú rendszerek. Ebben az esetben a szabványok lehetővé teszik a háztartási és ivási szükségletek vízellátásának csökkentését a tervezett fogyasztás legfeljebb 30% -ával, valamint a termelés -sürgősségi menetrend szerint. Ebben az esetben az ellátás maximum 3 nappal csökkenthető. Az ilyen hálózatokban az ellátás megszakítása csak a sérült berendezés kikapcsolásához és a biztonsági mentés bekapcsolásához megengedett. Ez az időtartam semmi esetre sem haladhatja meg a 10 percet.
- A II. kategória hálózatai. Az ilyen kommunikációban a kínálat csökkenése megegyezhet az I. kategóriás rendszerekben tapaszt altakkal, de legfeljebb 10 napig. Ezenkívül a tálalási szünet legfeljebb 6 óra lehet.
- A III. kategóriájú rendszerek. Ebben az esetben a kínálat csökkentése 15 napig megengedett. Ebben az esetben a szünet 24 óráig is tarthat.
N > 50×103 lakosú településeken I. kategóriás rendszerek felszerelése folyik. Az 5×103 < N < 50×103-as városok és települések a II. Az N < 5 × 103 azonosítószámú településeken III. kategóriájú hálózatokat építenek ki. Azok a vízellátó elemek, amelyek sérülése megzavarhatja a tűzoltáshoz szükséges vízellátást, az előírások szerint mindig az I. kategóriába tartoznak.
