Zöldségnövények – meglehetősen tágas koncepció, amelynek határai nagyon elmosódnak. Olyan szilárdan beépültek az életünkbe, hogy nem is gondolunk arra, hogy pontosan mit is tulajdoníthatunk nekik, és honnan jöttek. A kertészetben termesztésük fő célja, hogy a végén zöldségeket szerezzenek.
Zöldségnövények osztályozása
Nagyon sok olyan jel létezik, amelyek alapján a zöldségnövényeket osztályozhatjuk. Nemcsak a morfológiai jellemzők, hanem az életciklus időtartama, valamint a növekedési feltételek, a betakarítás időpontja és sok más jellemző alapján is megkülönböztethetők. A gazdák számára azonban a fentiek mindegyike értelmesebb, de az átlagfogyasztót jobban érdekli az elfogyasztható rész szerinti besorolás.
Annak ellenére, hogy a zöldségnövények első pillantásra teljesen eltérőnek tűnnek, számos közös jellemzőjük van, amelyek lehetővé teszik csoportos azonosításukat. A zöldségfélék besorolása nemcsak a gazdálkodók, hanem a szakácsok, kereskedők és botanikusok számára is fontos.
Botanikai osztályozás
A kultúrnövények (zöldségek), amelyekre a napi gyakorlatból sokunk példáját bőséggel idézhetjük, egy adott családhoz vagy botanikai osztályhoz való tartozás szerint osztályozhatók. Hazánkban elsősorban a nadálytő, sütőtök és hüvelyesek családjába tartozó zöldségféléket termesztenek. Találkozhat a keresztesvirágúak, az amarillisz, a zeller és a pára képviselőivel is.
A botanikai osztályozás előnye, hogy lehetővé teszi, hogy a termesztett növényeket (zöldségeket) teljes változatosságukban rokon kultúráknak tulajdonítsák, ami fontos a termesztésük során. A fogyasztók számára azonban ez az elosztás nagyon kényelmetlen, csakúgy, mint a hétköznapi kertészek számára.
Osztályozás élettartam szerint
Ez a besorolás a legkényelmesebb a hétköznapi amatőr kertészek számára, akik nem rendelkeznek alapos botanikai ismeretekkel. E felosztás szerint a zöldségnövény típusa egynyári, kétéves és évelő.
Az egynyáriak abban különböznek, hogy életciklusuk a vetéssel kezdődik és a magvak képződésével végződik, és egy éven belül lezajlik. Ezek közé tartozik a dinnye, padlizsán, görögdinnye, uborka, cukkini, retek stb. Legtöbbjük gyermekkorunk óta ismerős számunkra, és szinte minden nap ott van az asztalunkon.
A kétéves növényekben az első évben csak egy rozetta képződhet a levelekből, valamint olyan termelő szervek, amelyekbenbizonyos mennyiségű tápanyag. Majd amikor a külső éghajlati viszonyok kedvezőtlenné válnak, az úgynevezett nyugalmi időszakba lépnek. De már a második életévben a növény már elkezd szárat képezni és virágozni, majd a gyümölcsök kialakulnak és beérnek. Ide tartozik: cékla, hagyma, káposzta, sárgarépa, petrezselyem és más ismerős zöldségek.
Az évelő növények nem olyan elterjedtek hazánkban, és főleg kis mennyiségben termesztik. Ennek a fajnak a növényei az élet első évében csak a gyökérrendszert, a leveleket és a rügyeket alkotják. Termelő szerveiket azonban főként a második vagy harmadik életévben alakítják ki. Sokan közülük három-öt évig élhetnek. Az évelők abban hasonlítanak a kétnyári növényekhez, hogy télre nyugalmi időszakba lépnek, és megkezdik a tápanyagok újraelosztását.
Az évelő növények közé tartozik: fokhagyma, csicsóka, torma, spárga, sóska, batun és még sok más. Érdekes módon sok egynyári növény évelőként is termeszthető. Például, ha üvegházakban termeszt. Fordítva is lehetséges. Például egy hosszú és hideg tavasznál a sárgarépa és a cékla már az első évben termést hozhat.
Osztályozás tenyészidő és termesztési mód szerint
A zöldségnövények, amelyekre ebben a cikkben példákat adunk, vegetációs időszakuk hossza szerint is osztályozhatók. Ebben a tekintetben meg lehet különböztetni a korai, középső éskésői fajták. De a növekedés módja szerint két fő típust különböztethetünk meg: a talajt és az üvegházi-üvegházat.
A talajnövényeket szabadföldi termesztésre szánják, de az üvegházi-üvegházi növényeket kizárólag üvegházban vagy üvegházban való termesztésre szánják. Üvegházban ugyanakkor csak méreten aluli zöldségeket lehet termeszteni. Jelenleg azonban a talajt egyre kevésbé használják üvegházakban történő növénytermesztésre. Leggyakrabban a növény gyökereit egy speciális oldatba helyezik, amely alapvető tápanyagok keverékéből áll. De van egy vélemény, hogy az így termesztett zöldségek nemcsak nem hasznosak, hanem fordítva is - károsíthatják az emberi testet. A legértékesebbek még mindig a darált zöldségek.
Osztályozás a minőség és az élelmiszerekben használt alkatrész megtartása alapján
A tárolás minősége határozza meg a zöldség tárolási képességét. Ebből a szempontból meg lehet különböztetni azokat a zöldségnövényeket, amelyek hajlamosak nyugalmi állapotba menni, és azokat, amelyek nem rendelkeznek ilyen tulajdonsággal.
Aszerint, hogy a növény mely része fogyasztható, két nagy csoportot különböztethetünk meg: a gyümölcsöt, vagy a generatív zöldségféléket és a vegetatív. Az első csoportba tartoznak a gabonafélék, a sütőtök és a nadálytő. A másodikba azonban mindannyiunk számára ismerős gyökér-, gumó-, hagymás, lombhullató és hajtásnövények tartoznak.
Ez a besorolás a legkényelmesebb mind a hétköznapi fogyasztók, mind a forgalmazók számárazöldségek.
Gyümölcsös zöldségek
Ezeknek a zöldségeknek az a jellegzetessége, hogy a zöldségük gyümölcs. Egyesek a botanikai, mások a technikai érési fázisban adhatják. Ide tartozik a görögdinnye, a paradicsom, a sárgadinnye, a tök és még sokan mások. Ezeknek a növényeknek olyan feltételeket kell teremteniük, hogy a lehető leghamarabb elkezdjenek virágozni és gyümölcsöt képezni. Ugyanakkor érdemes ezt a termésük érettségi fokától függetlenül megtenni.
A zöldségnövények termesztésének jellemzői
A kultúrnövények (zöldségek), amelyekre ebben a cikkben talál példákat, szintén rendelkeznek néhány növekedési jellemzővel. Először is érdemes megjegyezni, hogy az oldal elrendezése nem utolsó itt. A megvalósítás előtt meg kell próbálnia tanulmányozni azon zöldségek mezőgazdasági technológiáját, amelyeket a helyszínen termeszteni szeretne.
Egyes növények biológiai jellemzői is hozzájárulnak ahhoz, hogy egy adott zöldséghez meg kell választani a természetes és éghajlati viszonyokat. A zöldségnövények termesztése során egy általános követelmény van: ugyanazt vagy rokon növényt nem lehet több éven át ugyanarra a helyre ültetni. A többi termesztési igényt tisztán egyénileg választjuk ki, csakúgy, mint a talaj összetételét és a szükséges műtrágya mennyiségét.
V. I. Edelstein osztályozása
Edelstein szovjet tudós speciális osztályozást dolgozott ki, amely lehetővé teszi a felosztástzöldségnövények nem csak a biológiai, hanem az agrotechnikai feltételek szerint is. E besorolás szerint zöldségeink a következőkre oszthatók: káposzta, gyökér, gumó, hagyma, gyümölcs, leveles, évelő és gomba.
A családokat is megkülönböztetik ezekben az osztályokban.
Általános besorolás
Általában ez a besorolás aligha nevezhető tudományosnak, inkább kifejezetten a fogyasztók számára készült. Ebben a zöldségeket semmilyen alapon nem csoportosítják, azonban megkülönböztetnek olyan fajtákat, mint: gumók, gyökérnövények, rizómás növények, káposzta, leveles, fűszeres, hagymás, paradicsom, sütőtök, hüvelyesek, gabonafélék, desszert. Az ananász azonban mindenki meglepetésére a tudósok még nem azonosították sem a zöldségeket, sem a gyümölcsöket.
