Ahhoz, hogy egy kép megjelenjen a kineszkóp képernyőjén, és a néző élvezhesse kedvenc műsorait, szükséges egy elektronsugarat irányítani, amely körbefut a teljes területén. A monitor vagy TV működési elve, amelyen egy katódsugárcső szolgál kijelzőelemként, könnyebben leírható a fekete-fehér berendezések példáján.
Tehát a képernyőn látható kép csak egy pontból áll, és gyakran több száz sor fut. Az összképet látásunk szerveinek tehetetlensége miatt látjuk.
Emellett, hogy a kép dinamikus legyen, keretváltásra is szükség van. Az elektronsugár soronként fentről lefelé halad, és ismét visszatér, mert az eltérítő rendszer tekercsei által létrehozott mágneses tér hajtja. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, meg kell változtatni az áramerősséget egy bizonyos mintával.
A klasszikus TV áramkör különféle csomópontokat tartalmaz: tápegység, vízszintes és függőleges pásztázás, rádiócsatorna, vezérlőegység, alacsony frekvenciájú erősítő és színmodul, ha a vevő színes. A vízszintes letapogató egység fő eleme egy vízszintes transzformátor. A modern tévékben általában szorzóval kombináljákfeszültség. Célja, hogy fűrészfogú elektromos áramimpulzusokat fogadjon, amelyeket a terelőrendszer tekercseire táplálnak. A vízszintes transzformátorral azonos házba szerelt feszültségszorzó magas, akár 27 kilovoltos gyorsítófeszültséget hoz létre, amely biztosítja az elektronok felgyorsulását a foszforral bevont képernyőmaszk felé. Ez viszont egy nagyfeszültségű, szigetelt bemeneten keresztül jut a kineszkóphoz, úgynevezett „mintával”, amely megvédi az érintkezőt a házon lévő meghibásodástól.
A szorzóval (TDKS) együtt szerelt vonal-leolvasó transzformátor több tekercseléssel rendelkezik, amelyek további vezérlőjeleket képeznek. Ezek közé tartozik az állítható fókusz és a gyorsító feszültség nagysága, valamint a sugár visszalendülésének csillapítására szolgáló tekercsek, amelyek nem látszódhatnak a képernyőn.
Tehát a terelőrendszer két tekercscsoportja biztosítja a raszter függőleges (keret, CR) és vízszintes (lineáris, SR) letapogatását. Ennek eredményeként az alakja nagyon közel áll a téglalaphoz, de nem teljesen felel meg annak. Ez az eltérés annak a távolságnak a következménye, amelyet az elektronoknak le kell küzdeniük a maszk felé vezető úton. Minél közelebb van a képernyő széléhez, annál nagyobb, és a lapos képernyős CRT-k nagyobb mértékben szenvednek ettől a hibától, mint "kidudorodó" társaik. A vonali transzformátor a szorzóval és az eltérítő rendszerrel együtt gondos szabályozásnak és hangolásnak van kitéve, ami után a torzítás minimális lesz.
A TDKS minőségére vonatkozó követelmények nagyon magasak, ettől függ a teljes televíziókészülék megfelelő működésének időtartama. A vonali transzformátorok szerkezetileg egy kompozícióval töltött szerelvény formájában készülnek, és nem javíthatók, ezért a tekercsek közötti minden belső érintkezésnek nagyon megbízhatónak kell lennie.
A CP-csomópont fogyasztja a TV által felhasznált energia nagy részét, akár a teljes energia felét is.
Mint minden induktív eszköznek, a vízszintes transzformátornak is van egy mágneses áramköre, amely magként szolgál, amelyre tekercseket helyeznek. A méret csökkentése érdekében speciális, nagy mágneses vezetőképességű ferritből készül.
Ezen okok miatt a TDKS a legdrágább tartalék megtiszteltetés a kineszkóp után, amelynek szükségessége a TV javítása során felmerülhet.
