Talán érdemes rögtön tisztázni: a mezei epernek semmi köze az eperhez. Ezek nem is rokonok, ahogy egyes kertészek hiszik. Feltűnő különbségek vannak a levelek és bogyók formájában, valamint ízben és aromában.
A kerti szamóca ősei Észak-Amerikából érkeztek hozzánk, földjeinkre "született" a mezei eper. A növény levelei összetettek, háromlevelűek, ovális-rombusz alakúak, felül sötétzöldek, alul selymesen serdülő. Gyökere ferde, ritkán vízszintes. Föld feletti menekülés, kétféle (vegetatív, generatív). Utóbbi akár 25 cm-re is megnőhet, és egy kis, korimbózus virágzatban végződhet fellevelekkel.
A mezei szamóca főként vegetatívan szaporodik. A bogyók nagy része július elejére érik. A gyümölcsök egyébként nem bogyók, hanem apró "diófélék", amelyek az alapjukkal a pépbe merülnek. Az eper valójában egy benőtt edény. Éretten élénkpiros, nagyon illatos és édes.
Réteken, világos tisztásokon, túlnyomórészt lombhullató erdők szélén nő. Találkozhatunk vele erdőtüzeken, tisztásokon, az autópálya szélénutakon és a vasutak lejtőin.
Érdekelheti, hogy a szamócát több típusra osztják: mindegyik a saját területén nő (Távol-Kelet, Nyugat-Szibéria, Kína, európai Oroszország, Mongólia), de mind annyira hasonlóak, hogy egy ember azok számára, akik nem rendelkeznek speciális botanikai végzettséggel, nehéz megkülönböztetni a Transbaikalia régióból származó bogyót a moszkvai régióból származó bogyótól.
A mezei eper sok cukrot, kalciumot, vassókat, savakat, nyomelemeket, makrotápanyagokat, olajokat tartalmaz. Élelmiszerként a bogyót az ókor óta használták. Nagyon finom és illatos lekvárokban, lekvárokban, kompótokban. Készíthetsz belőle pudingot és pitét.
A tavasszal vagy késő ősszel szüretelt, szárított és megfelelően erjesztett eperlevél teljesen kiváltható a tea helyett, ami sokkal kellemesebb lesz, mint amit a boltokban szoktunk vásárolni. Egyébként nem csak ízletes, de hasznos is azoknak, akik gyakran megfázik. Aki nem nagyon jártas a fermentált tea készítésének technológiájában, az beéri a virágzási időszakban levágott eperlevelekkel (ezt csak árnyékban szárítják, kis fürtökbe kötve, felfüggesztett állapotban). A bogyókat reggel kell betakarítani, amint leszáll a harmat, vagy már akkor, amikor a hőség alábbhagy. A levelekhez hasonlóan árnyékban vagy 40 °C-ra melegített sütőben szárítják. A szárított bogyó elsötétül, élénkpirossá válik.
Az eper gyógyászati tulajdonságait az ókori irodalom (Vergilius, Ovidius) és Mattsoli (botanikus) említiés egy orvos, 16. század) azt írta, hogy bogyóit nemcsak csemegeként és táplálékként használják, hanem choleretikus hatású, szomjúság- és lázcsillapító, gyomorfájdalmak esetén is segít.
Az alkoholos tinktúra csodálatos gyógymód a nem kívánt barnulás és a szaruhártya homályossága ellen. Az eper gyökerei és levelei begyógyítják a fekélyeket és a sebeket, összehúzzák a lépet, erősítik az ínyt, kilazulnak a fogak.
A mezei eper tökéletesen megbirkózik a megfázásokkal, sőt megelőzi azokat, kiüríti a köveket a májból és a veséből, vízhajtóként és avitaminózis elleni szerként is használják. A levelek infúziója képes tágítani az ereket, ezért hatásos a magas vérnyomás kezdeti szakaszában. A friss (vagy szárított és áztatott) bogyók köszvény, székrekedés, fekélyek, érelmeszesedés, magas vérnyomás esetén javallt. Nemcsak javítják az emésztést és serkentik az étvágyat, hanem növelik a hemoglobint is. Azonban nem minden eper hasznos. Néha nemkívánatos reakciók is előfordulhatnak – Quincke-ödéma, csalánkiütés, viszketés.
