A ragasztó alkalmazási köre változatos, ipari termelésben, építőiparban, javításban és modellezésben használják. A ragasztókötéseket az összeszerelési folyamatokban, a szerkezetek és anyagok beszerelésének szakaszában használják. A leggyakrabban használt ragasztó a papíripar és a fafeldolgozás.
Történetük során a ragasztók és keverékek módosultak. A modern technológiának köszönhetően megjelentek a műgyanta alapú ragasztók, amelyek bármilyen anyagot és felületet képesek ragasztani. A szintetikus ragasztók rugalmasabbak, vízállóak és tömítik az illesztéseket, valamint hosszú élettartamot biztosítanak. A szintetikus ragasztók hatékony felhasználására példa a PVC csövek beépítése a ragasztáshoz vagy a szintetikus ragasztókeverékek használata szerszámgépek javításához és beállításához (a ragasztót a keretek és házak ülőfelületeinek korrigálására használják).
A ragasztó fő előnye a különböző felületek és alkatrészek összekapcsolásának nagy megbízhatósága, amelyet a szerkezeti elemek (fúrás, esztrich, hegesztés) túlzott behatása nélkül érünk el.
Mia ragasztó és a ragasztó kötések?
A ragasztó egy keverék vagy többkomponensű összetétel, amelyet különféle szerkezeti elemek és anyagok összekapcsolására használnak. A ragasztókötés egyrészes, erős kötést a felületek ragasztóréteggel történő összetapadása hoz létre. A ragasztók összetétele eltérő. A kompozíciók szerves és szervetlen polimerekből állnak. A ragasztó összetételének alapja:
- melegen keményedő polimerek;
- hidegen keményedő polimerek;
- hőálló polimerek;
- hőre keményedő és hőre lágyuló polimerek;
- normál hőmérsékleti tartományban használt polimerek.
A gyártási technológiák és a polimerkémia fejlődése lehetővé tette olyan kompozíciók létrehozását, amelyek erős tapadó kötést biztosítanak olyan anyagokon, amelyek felülete korábban nem volt kitéve erős tapadásnak: fém, kerámia vagy üveg. A ragasztó a polimer alapon kívül különféle adalékokat is tartalmaz, hogy a ragasztóréteg a kívánt tulajdonságokat és jellemzőket (hőállóság, nedvességállóság, szilárdság, plaszticitás stb.) adja. A célzott adalékanyagok lehetnek: keményítők, oldószerek, színezékek, lágyítók és egyéb töltőanyagok.
A ragasztókötések minőségi jellemzői és tulajdonságai a ragasztó kiválasztásától és a ragasztási technológia szigorú betartásától függenek.
Ragasztó: a választást meghatározó feltételek
A ragasztó megválasztásában a főszerep a ragasztásra szánt anyagok tulajdonságainak, jellemzőinek, a körülményekneka munkavégzés (nedvesség, hőmérsékleti viszonyok), a ragasztóhézag becsült élettartama és a rá nehezedő terhelés. A ragasztó kiválasztásakor ügyelni kell a költségekre, az egészségügyi és higiéniai paraméterekre, valamint az éghetőségre. Valamennyi ragasztóhézag sajátossága, hogy a tapadási jellemzők idővel romlanak, ezért a ragasztókötések a teljes működési idő alatt tönkremennek.
A ragasztóréteg szilárdsága és rugalmassága a hőmérséklet-ingadozásoknak, páratartalomnak és egyéb körülményeknek való kitettség miatt csökken. Tehát egy épületszerkezet, technológiai termék vagy PVC cső ragasztása előtt a ragasztóhézagot intenzíven teszteljük szilárdság szempontjából az előre jelzett működési feltételek hatására.
Általános felületi ragasztási technológia
A ragasztási technológia magában foglalja a felületek előkészítését, a ragasztókompozíció összetevőinek összekeverését (ha szükséges), vékony ragasztóréteg felhordását a felületre, és megvárva, amíg merev rögzítést kapunk. Az egyik legfontosabb lépés a felületek ragasztás előtti előkészítése, ez biztosítja az optimális tapadást. A ragasztó felületre történő felhordásakor ügyelni kell a megfelelő rétegvastagságra. A ragasztóhézagok összeszerelése a ragasztóanyag kikeményítésével zárul, aminek az optimális technológiai módban kell történnie.
A felületkezelés előkészítő szakaszában az esetleges szennyeződéseket eltávolítjuk, speciális megoldások segítségével a felületeket zsírtalanítjuk, adjukérdesség. A felületek előkészítésére az a legjobb megoldás, amelynél a ragasztóhézagok kohéziós roncsolása (a kötőréteg mentén roncsolódik) észrevehető. A ragasztandó felületek kezelésénél kémiai és mechanikai módszereket is alkalmaznak a hézag szilárdságának növelésére.
A ragasztóhézag minősége a ragasztóréteg felületre történő felhordásának módjától függ. A ragasztót egyenletesen kell eloszlatni a felületen, a rétegvastagságnak egyenletesnek kell lennie, és 0,1-0,2 mm között kell lennie. A ragasztó felvitelének módja a készítmény viszkozitásától függ.
Például vegyük figyelembe a ragasztóválasztás jellemzőit és a ragasztóanyag-beépítési technológiát egy PVC-csövekből álló vízellátó rendszerben.
Ragasztó kiválasztása PVC-csövekhez
A polivinil-kloridból készült ragasztócsövet mérnöki kommunikációban használják vízellátó rendszerek lefektetéséhez, fűtési rendszerekben és csatornákban. Számos technológia létezik a PVC csövek és szerelvények csatlakoztatására. Leggyakrabban a diffúziós hegesztést alkalmazzák, azonban nagyon népszerű a csövek idomokkal történő ragasztásának technológiája is, amellyel a ragasztós kötés nagy szilárdsága is elérhető.
A PVC csövek ragasztására használt ragasztókészítmények fő komponense a polivinil-klorid, amelyet oldószerrel hígítanak a kívánt állag eléréséhez. A ragasztókészítmény emellett tartalmazhat különféle adalékanyagokat és töltőanyagokat, amelyek növelik a ragasztó vízszigetelő és hermetikus tulajdonságait. A fizikai kötés folyamata aza ragasztókompozíciót felvisszük a termékek felületére, majd összeillesztjük, idővel az oldószer elpárolog, erős ragasztó kötés alakul ki. A polivinil-klorid használata a ragasztóban biztosítja a felületek megbízható tapadását molekuláris szinten.
A PVC csövek optimális ragasztóösszetételének kiválasztásához vegye figyelembe a következőket:
- egyértelműen tudja, hogy milyen célból vásárol ragasztót;
- fontos, hogy megismerkedjen a ragasztóanyag-összetétel elkészítésének technológiájával, a PVC-alapú ragasztók két komponensből állhatnak, közvetlenül befolyásolják a ragasztókötés szilárdságát;
- beállítási sebesség, amely a legtöbb kompozíciónál nem haladja meg az 1-2 percet (a páratartalomtól és a levegő hőmérsékletétől függően);
- a PVC csövek ragasztói különböző színűek;
- A használatra kész készítmény viszkozitása.
Technológia PVC csövek ragasztásos módszerrel történő rögzítéséhez
A ragasztóoldatot alaposan összekeverjük. Ha a fő alkatrészeket egymástól függetlenül kell csatlakoztatni, fontos betartani a helyes arányokat. A ragasztás helyén elkészítjük a ragasztócsövet, a felületet megtisztítjuk és zsírtalanítjuk. A szerelés a ragasztóanyag felhordásával kezdődik a ragasztandó felületekre. A ragasztót ecsettel kell felhordani, egyenletes eloszlással a felületen, a film folytonosságának hiánya és az egyes szakaszok kihagyása nem megengedett. A felületek ragasztóoldattal történő nedvesítési eljárásának befejezése után a csőszakaszt egyesítik az idomgal.
Az idom és a cső felszerelése után a ragasztós kötést 15-20 másodpercig szilárdan rögzíteni kell, ezután kialakul a kezdeti ragasztócsatlakozás és a ragasztó besűrűsödik. Fontos, hogy a ragasztás előtt megbizonyosodjunk arról, hogy a szerkezet a megfelelő helyzetben van rögzítve, mivel csavarás vagy egyéb manipuláció nem megengedett. A ragasztóanyagnak 15 percig nyugalomban kell lennie, amíg az oldószer teljesen el nem párolog.
A vízvezeték-rendszer összes szakaszának szekvenciális ragasztása, amely szerelvényekből és PVC-csövekből áll. A szerelés befejezésétől számított 24 óra elteltével a ragasztóanyag tömítettségét és szilárdságát ellenőrizni kell a víznyomás terhelése alatt.
A ragasztókötések megbízhatósága
A ragasztott kötések megbízhatóságára vonatkozó követelmények a ragasztott anyagok jellemzőitől és a csatlakozás működési körülményeitől függenek. Azonban számos univerzális paraméter létezik, amelyeknek minden kapcsolatnak meg kell felelnie.
Alapvető megbízhatósági jellemzők minden típusú ragasztókötéshez:
- a ragasztott anyag azonos szilárdsága a tapadókötéssel;
- a ragasztóvarrat szilárdsága ragasztott elemekkel;
- A tapadó kötések stabilitása és a felületkezelés minősége határozza meg a tartósság és a megbízhatóság mutatóit.
A ragasztóvarrat megbízhatóságának fő jele, hogy a kötés szilárdsága megegyezik vagy nagyobb, mint a ragasztandó anyag monolit részének szilárdsága. A ragasztós kötés megbízhatóságának kritériumai a jellemzők alapjánművelet lehet:
- vízállóság: a ragasztóréteg azon képessége, hogy ellenálljon a víz káros hatásainak;
- hőállóság: az öntapadó kötés azon képessége, hogy megőrizze szilárdságát, szilárdságát és rugalmasságát magas hőmérsékleten;
- biológiai stabilitás: a ragasztóréteg és a teljes hézag azon képessége, hogy megőrizze eredeti tulajdonságait a biológiai folyamatok pusztító hatása alatt.
A ragasztós kötések előnyei
A polimereken és szintetikus olvadékokon alapuló ragasztókeverékek használata jelentősen kibővítette a műanyagok körét. A szintetikus ragasztó, amely egy polimer összetétel oldata (olvadéka), műanyagfeldolgozási termék. A szintetikus ragasztós kötés legfőbb előnye a ragasztott anyagok fizikai és esztétikai paramétereinek megőrzése. A síkok megbízható csatlakoztatását nagy felületeken polimer ragasztók biztosítják. A polimer kompozíciókból készült ragasztóhézagokat sikeresen alkalmazzák nagy területek ragasztására és kis szerkezeti elemek pontszerű ragasztására is.
9 ok, amiért ragaszkodunk
- A ragasztók képesek erős kötéseket kialakítani a különböző fizikai tulajdonságokkal és méretű anyagokkal. A ragasztási technológia felülmúlja a többi technológiát, beleértve a hegesztést is, mivel képes vékonylemez elemek és törékeny anyagok összekapcsolására.
- Ragasztólehetővé teszi a feszültség egyenletes elosztását a teljes síkban, amit nehéz elérni hegesztett vagy szegecselt kötésekkel. A hegesztett és szegecselt kötések használatára jellemző, hogy csak a csatlakozási pontokon nagy koncentrációjú pontfeszültségek jelentkeznek.
- Az öntapadó illesztések nagy sebességet biztosítanak a szerkezetek összeszereléséhez, miközben hatékonyságuk jellemzi. A ragasztási technológia univerzális, és többféle módon helyettesítheti az elemek összekapcsolását.
- A fejlett gyártási technológia és a különféle ragasztókeverékek lehetővé teszik a gyártási folyamat különböző szakaszaiban történő felhasználásukat.
- A ragasztóhézag költsége és szilárdsága gyakran meghaladja a szerkezetek és elemek összekapcsolásának alternatív lehetőségeinek megfelelő mutatóit. A ragasztóval készített kötések könnyebbek, mint a hegesztett vagy szegecselt kötések.
- A ragasztóanyagok egyedülállóan képesek felvenni, elosztani és átvinni a feszültségeket a teljes síkban a szerkezeti elemek között. A ragasztóréteg rugalmassága és deformálhatósága növeli a kötés megbízhatóságát.
- A ragasztóval sikeresen meg lehet ragasztani a hőre érzékeny anyagokat és elemeket, amelyek a magas hőmérséklet hatására eltörhetnek vagy deformálódhatnak.
- A ragasztó tömítőanyagként működhet, nemcsak a szerkezet megbízható csatlakozását biztosítva, hanem hatékonyan ellenáll a nedvesség és a vegyszerek káros hatásaival szemben is. Az öntapadó varratok jó hő- és hangszigetelők,kiváló dielektrikum.
- Számos ragasztókompozíció létezik, amelyeket nehéz éghajlati viszonyokra terveztek, segítségükkel különösen megbízható ragasztókötések érhetők el. A speciális vegyületek alkalmazása lehetővé teszi szerkezetek és elemek ragasztását fűtőberendezés nélkül alacsony hőmérsékleten és magas páratartalom mellett.
A ragasztós kötések hátrányai
A ragasztós kötések fő hátránya, különösen a szintetikus ragasztókkal előállított kötéseknél, hogy nem használhatók kemény és különösen zord üzemi körülmények között.
A szerkezetek ragasztóval történő összekapcsolása nagy pontosságot és végrehajtásuk lépésről lépésre történő ellenőrzését igényli. A szakembereknek figyelemmel kell kísérniük a kötés paramétereit és módjait, a ragasztó kikeményedési technológiájának betartását, valamint a szerkezet többi részét a kapcsoló kialakítása során. A keletkező kötések ellenőrzésével a szakember nem mindig tudja megállapítani az esetleges ragasztási hibákat.
Sok ipari ragasztó esetében a keményedési folyamat fűtőelemek használatával jár. A melegragasztás gyakran nem lehetséges nagy, összetett szerkezetek összekapcsolásakor.
Mit fontos tudni a ragasztós kötések megfontolásakor?
- Minden ragasztási technológia gondos, több műveletből álló felületkezelést igényel, ami jelentősen megnehezíti a folyamatot. A ragasztóhézag kikeményedési folyamatának bizonyos páratartalom mellett kell történnie, fenntartvaállandó nyomás és hőmérséklet viszonyok. Ezenkívül a teljes kikeményedési időszak hosszú ideig tarthat. Bizonyos típusú ipari ragasztók esetében a ragasztási lépés magában foglalja a ragasztóanyag felmelegítését.
- A ragasztókötések gondosan megtervezve vannak, a szakértők elemzik a húzó- és leválási terheléseket, kiszámítják a ragasztott sík és a ragasztóvonal hőtágulási együtthatóinak különbségéből adódó feszültségeket.
- A ragasztókötéseknek pozitív tulajdonságaik ellenére van egy jelentős hátrányuk – alacsony hőállóság. A szerkezetek összeszereléséhez használt ragasztó használata korlátozott, ha a szerkezetet emelt hőmérsékleten üzemeltetik. Ezen túlmenően, sokféle tapadó illesztés tönkremehet mechanikai ütések hatására.
- A ragasztóelemek jellemzői nem teszik lehetővé a csatlakozás minőségének teljes ellenőrzését.
- A ragasztással kapott csatlakozások nem szétválaszthatók, emiatt a ragasztó használata nagymértékben megnehezíti a szerkezetek szét- vagy szétszerelésének folyamatát. Agresszív környezetben történő intenzív használat vagy durva üzemelés esetén nem lehet kiszámítani a ragasztóanyag tartósságát.
