Sok modern nyári lakosnak még a legzordabb körülmények között is sikerül finom bogyókat termesztenie. Az Urálban és más hasonló régiókban azonban megbízható menedéket kell biztosítani a szőlő számára a téli időszakban. A fiatal szőlőtőke gyökérrendszere gyenge, ami azt jelenti, hogy hajlamosak a fagyásra, kiszáradásra, vagy éppen ellenkezőleg, kiszáradnak, ha nem megfelelően tárolják a hideg évszakban.
Az uráli szőlőtermesztés jellemzői
A szőlő téli védelmének kiváló módja a száraz módszer, amely lehetővé teszi a növény teljes védelmét az éghajlat káros hatásaitól. Az Urálban a szőlő agrotechnikája speciális védőszerkezetek és közönséges hótakaró használatát foglalja magában, hogy megakadályozzák a szőlő fagyását. Az enyhe fagyokat a helyi fajták könnyen tolerálják, sőt szívósabbá teszik a növényeket. Október második felében azonban menedéket kell biztosítani a szőlő számára a téli időszakban. Ezt az eljárást általában akkor hajtják végre, amikor az éjszakai hőmérséklet alább esik-5oS.
A száraz módszer lényege, hogy a szőlő őszi metszése után azonnal az összes meglévő szőlőt a talajhoz hajlítjuk, és dróttal vagy speciális kerti ívekkel rögzítjük. Biztosítani kell, hogy a hajtások ne érintsék a talajt, hanem 10 cm-re legyenek tőle. A szőlő téli menedéke az Urálban speciális anyagok felhasználásával jár. A fő feltétel: egy ilyen szerkezet alatt száraznak kell lennie, különben a gyökerek és a szőlő kiszáradnak és rothadnak.
Az előkészített hajtásokat felülről hagyományos műanyag fóliával fedjük le: ez megakadályozza, hogy nedvesség kerüljön a növényre. A „bunda” legfelső rétegét közönséges kövekkel, deszkákkal vagy földsánccal rögzítik. Ugyanakkor szükséges, hogy a szellőzőnyílások a szőlőhöz menjenek, friss levegőt biztosítva a szerkezet belsejében.
Ha a talajvíz közel a felszínhez közelíti a területet, vagy tavasszal áradások vannak, gondoskodni kell a vízelvezető nyílásokról. Egy jó menedék a szőlő számára télen az Urálban a védőszerkezeten összegyűjtött hó mennyiségétől is függ. Érdekes módon a szellőzőnyílásoknak is egy bolyhos "paplan" alatt kell lenniük.
Amint a tavaszi éjszakai fagyok megszűnnek, és a hőmérséklet garantáltan magasabb lesz, mint -5oC, minden védőszerkezetet eltávolítanak. A legjobb ezt borús napon megtenni, hogy az erős napfény ne károsítsa az őszi talajtakaró alól feltörő fiatal hajtásokat. Az új szezonig már nem lesz szükség a szőlő menedékére az Urálban, de itt az ideje egy másik fontos folyamatnak- szőlő dugványai. El kell távolítani minden elszáradt, régi levelet, eltávolítani az összes sérült területet és le kell vágni a száraz hajtásokat.
A szőlő gyökerei közelében a levegő keringésének javítása érdekében aprítóval lazíthatja fel a talajt. Azonban vigyázni kell, nagyon fontos, hogy a teleltetéstől legyengült növényeket ne károsítsuk. Mielőtt a szőlőt rácsra kötné, meg kell várni az új rügyek és legfeljebb 5 cm hosszú fiatal hajtások megjelenését, majd rögzítheti a szőlőt és eltávolíthatja a felesleges hajtásokat. Amikor megjelennek az első 15-20 cm-es virágzatok, a hajtásokat meg lehet csípni. És az utolsó szabály: jó minőségű őszi metszés nélkül nem lehet magas hozam!
