A moszkvai körte az egyik legkeresettebb fajta, hiszen termésének mérete és súlya illik leginkább éghajlatunkhoz. Ezenkívül a körte kellemes friss ízű és élénk aromájú, ideális téli készítéshez: lekvárokhoz, kompótokhoz stb. Ez a cikk részletes leírást ad a fajtáról.
Fajta leírása
A Mezőgazdasági Akadémián tenyésztett "moszkovita" körte. K. A. Timirjazev. Ennek a fajtának őszi érési időszaka van, főleg a Közép-, a Volga-, a Közép-Volga- és a Vyatka-régiókban. A fa közepes méretű, koronája sűrű, kúpos alakú.
A gyümölcsök közepes méretűek, súlyuk 110-140 gramm között mozog, széles körte alakú, különböző méretű, zöldessárga színű, rózsaszín pírral. A pép sűrű, fehér, lédús, olajos. Íze különleges, édes-savanyú.
0 fokos hőmérsékleten a gyümölcsök akár 100 napig is eltarthatók tulajdonságaik elvesztése nélkül. A körte kiváló kereskedelmi minőségű.
A növény öntermékeny, a "Jakovlev kedvence" és a "Moszkvai bergamott" fajták a legalkalmasabbak beporzásra.
A moszkvai körte egy közepesen szívós fajta, ellenáll a fabetegségeknek (varodás, fehér és barna foltosodás), szélsőséges időjárási viszonyoknak és nagy hőmérséklet-különbségeknek.
A termés az ültetés után három évvel kezdődik.
Körteültetés
A "Moszkvai" körte szereti a napot, szinte bármilyen talajhoz alkalmazkodik, de különösen a gyep-podzolos vagy az agyagos talajt kedveli. A tőzeg-mocsár talaja és azok a helyek, ahol a homok fél méter mélyen kezdődik, kategorikusan alkalmatlanok. A talajvíz nem emelkedhet 2 méter fölé.
A körtét ősszel, szeptember-októberben ültetjük, amíg a rügyek ki nem nyílnak. Az ültetési gödörbe humuszt vagy komposztot, szuperfoszfátot és kalcium-kloridot öntünk. Az ültetés utáni első pár hónapban a palántát bőségesen öntözzük.
Faápolás
A moszkvai körte nem túl igényes a gondozásra. A fajtaleírásban benne van a körülményekhez való igénytelenség, de legalább minimális odafigyelést igényel. Ez a talaj rendszeres lazításából áll a fatörzsek helyén. Az első lazítást közvetlenül az ültetés után, 12-15 centiméter mélységig kell elvégezni.
A törzskört tisztán kell tartani, a gyomot és a törmeléket el kell távolítani, fűrészporral mulcsolni.
A körtét fánként 30 liter vízzel öntözzük. Lazítás és öntözés után a közeli szárat talajtakarni kellkörök.
A tenyészidőszakban figyelni kell a koronaképzésre. A hajtások növekedésük során kiegyenlítődnek, miközben megtartják a központi vezető helyzetét. A hajtások metszése legfeljebb méretük egyharmada megengedett.
A kiültetést követő jövő évtől kezdje el a műtrágyázást. Kora tavasszal a fát nitrogéntartalmú műtrágyákkal táplálják. A termés kezdete után (a harmadik vagy negyedik évtől) foszfor, hamuzsír és szerves trágyák keverékét alkalmazzák az őszi ásáshoz. Ha az idő meleg és nem esős, akkor a körtét etetés előtt meg kell öntözni, hogy ne égesse meg a gyökereit.
Télen a fatörzsek körüli talaj szigetelt, különösen a fiatal fák esetében. A törzseket lucfenyő mancsokkal kötik össze. Ezzel az intézkedéssel elkerülhető, hogy rágcsálók és nyulak támadják meg a fát.
A korona kialakítása segít megvédeni a fát a fagytól és az intenzív napfénytől, valamint megkönnyíti a körtefa gondozását is. Az ágak metszése akkor javasolt, ha elérik a 3,5-4 méteres magasságot.
Előnyök
A moszkvai körtefajtának számos előnye van. Ezek közé tartozik a gyümölcspép lédússága és édes-savanyú íze, hosszú eltarthatósági idő (akár 3-4 hónap), magas hozam - körülbelül 40 kilogramm gyümölcsöt lehet betakarítani egy közepes fáról. Ezenkívül a fajtát az igénytelenség, a különféle betegségekkel és a kedvezőtlen környezeti feltételekkel szembeni ellenállás jellemzi.
Tehát a cikkben a moszkvai körte került szóba. A legtöbb kertész ezt találjaa fajta optimális a közép-oroszországi termesztéshez. A moszkvai körte minimális gondozás mellett is jó termést ad. A cikkben szereplő fotók azt mutatják, hogy a fa mérete kiskertnek megfelelő, és elég nagy gyümölcsei vannak, amelyek télen is tökéletesen tárolhatók üresen.
