A síró fűzfák, melyek szomorúan hajlítják gyönyörű ágaikat a víz fölé, mindannyiunk számára ismerősek. A mai napig több mint 600 faja ismert ennek az elegáns fának. Oroszországban azonban legfeljebb kétszáz fűzfajtát találhat. A leggyakoribb típus a cserjék. Az ország számos régiójában megtalálható. A cserjék tökéletesen alkalmazkodnak minden időjárási körülményhez, még kedvezőtlen körülmények között is túlélik. A fák saját maguk választják ki a növekedési helyüket. A mai cikk a síró fűzre fog összpontosítani.
Babiloni fűz
A babiloni fűz az egyik legszebb fa, amelyet gyakran választanak dél-oroszországi parkok díszítésére. A fa általában 12 méter magasra nő. A csomagtartó elég nagy átmérőjű, talán több mint 1,5 méter. A korona különleges szépséget kölcsönöz a fának: vékony ágak, akár egy vízesés vízsugár, ereszkednek le egészen a talajig. Színük is vonzó: vöröses vagy zöld, arany árnyalattal. A babiloni fűz szülőhelye Észak-Kína. Bár a biológusok szerint ez a fajta Közép-Kínában is elterjedt volt.
A fa azonban könnyen alkalmazkodott a zordabb orosz éghajlathoz. Nem hiába nevezik a fűzfát sírósnak, nemcsak a földre eresztett, gyászosan lehajtott fejre emlékeztető ágak miatt, hanem azért is, mert ez a fa nedves folyóvölgyekben vagy a homokon fekvő alföldeken nő.
Leírás
Babiloni fűz – egy fa, amely szereti a sok napot, de nem kevesebb nedvességet. Fagyálló, de kemény télen nagyon megfagyhat. A fa ültetésekor figyelembe kell venni a leszállóhely biztonságát a téli szelektől és fagyoktól. Jobb azokat a helyeket választani, ahol a fa a lehető legzártabb lesz. A törzs, akárcsak az ágak, meglehetősen csomós. Minél idősebb a fa, annál erősebbek lesznek a csomói. A beporzás április-májusban történik, amikor nem csak a méhek, hanem más rovarok is özönlenek a szagra. A fűzbarka vékony, levelei az alján találhatók.
A fa gyökérrendszere jellegzetes: addig nő, amíg nem talál olyan helyet, ahonnan teljes mértékben ellátja a teljes növekedéshez szükséges nedvességgel.
ültetés a kertben
A babiloni fűz nemcsak a park területén, hanem a nyaralókban vagy a kertben is csodálatos dísze lesz. A hím fűzek alkalmasabbak palántanevelésre: a nőstényfüzekhez képest kedvezőbbek, mert virágzás közben nem képződik idegesítő szösz a barkákon. Még az északi régiókban is ültethet fűzet. Ha a fa még mindig fagyos, ugyanolyan gyorsan felépül. A babiloni fűz azért jó, mert külsőlegúgy néz ki, mint egy gyönyörű burjánzó zöld sátor.
Egyébként a fa ágai alatt piknikezhetsz, elbújva a meleg évszakban a nagy hőség elől. Az alábbiakban megvizsgáljuk, hogy mely fajtákra van nagy kereslet a kertészek körében.
Yves Tortuosa
A tapaszt alt kertészek minden bizonnyal Babylon Tortuosa fűzként ajánlják ennek a fának ezt a fajtáját. Leírása egyáltalán nem hasonlít az előzőhöz. Legfeljebb két méter magas cserje, erősen csavarodó ágakkal. A kanyargós ágak aranyszínűek, ami nagyon előnyösnek tűnik az élénkzöld lombozat hátterében. Ez a fűzfajta nagyon igényes a világítás szempontjából, sok napfényt és hőt igényel.
De Tortuosa egyáltalán nem bírja a hideget. Ezért még a meleg évszakban is érdemes a fűzfát lehetőleg védeni a széltől. Tortuosa (babiloni fűz) nagyon szereti az öntözést. A rizómában lévő víz felhalmozódása miatt könnyen tolerálja a pangást. Az ország északi régióiban a Tortuosa télen olyan szintre fagyhat, amelyre hó borítja. A gyökérrendszernek köszönhetően azonban a cserje gyorsan helyreáll.
Iva Crispa
Egy másik érdekes fajta a Crispa babiloni fűz. Leírása a következő lesz: ez egy kis törpefa, amely legfeljebb két méter magasra nőhet. A fajta különleges szépsége a leveleiben rejlik. Sötétzöldek, nagyon fényesek, és nagyon hasonlítanak egy díszes házirózsa kis virágaira.
A cserje is kíméli a hideget, de ha megfagy, akkor az előző fajtákhoz hasonlóan gyorsan magához tér. A Willow Crispát zöld kerítésként vagy dekoratív labirintusként ültetik. Figyelemre méltó, hogy ezt a fajtát az orosz kertészek csak körülbelül 30 évvel ezelőtt szerezték meg. De ma Crispa széles körű népszerűségre tett szert hazánk legszebb parkjaiban.
Reprodukció
Hogyan ültetik a babiloni fűzet? A szaporodás dugványok segítségével történik. A fűzfa termesztése meglehetősen egyszerű. Erről a fajról mondják: dugd a földbe, magától kikel. Az egyetlen feltétel a megfelelő mennyiségű nedvesség. A dugványt egyszerűen vízbe is helyezheti, és megvárhatja, amíg az első gyökerek megjelennek.
Fontos, hogy legalább 6-8 bimbó maradjon a nyélen. A babiloni fűz (a fáról készült fotó a cikkben látható) gyorsan megszokja az új helyet. Ha a fa szebbnek tűnik a víz közelében, akkor a cserjefajták tökéletesek a helyszín díszítésére.
A cserjés fűz ágai idővel egyre erősebben fonódnak össze, természetes élő és szinte járhatatlan kerítést alkotva. Ha több fűzfát ültet egy kerti telken, ne feledje, hogy a köztük lévő távolságnak elég nagynak kell lennie, különben ezeknek a csodálatos fáknak a koronái nem fognak teljesen kinyílni, megmutatva teljes természetes szépségüket.
