Bármely ház építésekor különös figyelmet kell fordítani a gerendák átfedésére. A padlószerkezet állhat födémekből és gerendákból, amelyek fából, betonból vagy fémből készülnek. A legfontosabb figyelembe venni, hogy az ilyen támasztékokat hogyan támasztják alá a téglafalon, mivel a téglaházak építése a leggyakoribb. A tervezett épületben a gerenda gerendákon és falon való megtámasztása lesz a legfontosabb elem, hiszen ez határozza meg a szerkezet megbízhatóságát és működésének biztonságát.
Mire használják a gerendákat?
Nemcsak a padlóburkolatot és a padlóközi átjárókat támasztják alá, hanem segítik a szerkezet minden részletének egymáshoz rögzítését is, így biztosítják a szükséges szilárdságot és megbízhatóságot. A gerendák gyártása során számos különböző mennyezetet használnak. De a teherhordó elemek fő és leggyakoribb típusai között szerepelnie kell a fémnek, a fának és a vasbetonnak.
Fagerenda és jellegzetes tulajdonságai
A fából készült gerendákat és falakat tartó gerendáknak meg kell felelniük az alapvető építési előírásoknak, ésmégpedig erősnek, merevnek lenni, és betartani a tűzbiztonsági szabályokat is. Egy ilyen elem kiszámítása az építéshez használt anyagtól függően történik.
A gerenda minden padló fontos része. Fő funkciója a ház padlóinak szétválasztása, valamint a felső falakra, a ház tetejére, a kommunikációra és a helyiség bútorzatára nehezedő terhelés egyenletes elosztása.
A fagerendák alátámasztásának fő előnyei:
- minimális munkaintenzitás a telepítés során (a fém- és vasbeton szerkezetekkel összehasonlítva);
- megfizethető faköltség;
- önálló összeszerelés lehetősége drága gépek és egyéb építőipari berendezések használata nélkül;
- vonzó megjelenés;
- könnyű súly;
- a cseréjük vagy helyreállításuk lehetősége.
A faszerkezetek hátrányai
Az ilyen rudak fő hátrányai a következők:
- nagy fokú gyulladás (a hirtelen gyulladás elkerülése érdekében az anyagot speciális védőimpregnálással kell kezelni);
- a fém és vasbeton társaihoz képest ez a kialakítás törékeny;
- a faanyagon megindulhat a gomba, élő szervezetek aktív terjedése, könnyen behatolhat a nedvesség;
- a fa hajlamos a deformációra a helyiség rendszeres hőmérséklet-változása esetén.
Milyen fapadlótípusok léteznek?
A fából készült padlógerendák szelvénytípusuk, méretük és az elkészítéshez használt anyaguk szerint osztályozhatók. A hossza közvetlenül függ a szomszédos falak távolságától. Ehhez az értékhez további 200-250 mm hozzáadódik mindkét oldalon.
A szakasz típusa szerint minden szerkezet a következő típusokra osztható:
- téglalap alakú;
- I-gerenda;
- négyzet;
- ovális vagy kerek.
A gerenda négyzetmetszete optimálisnak tekinthető, mivel ez segíti a szerkezeten belüli legegyenletesebb terheléseloszlás elérését. Az építők azt is javasolják, hogy téglalap alakú fapadlót válasszanak. Felszereléskor a rövid oldalukat vízszintesen, a hosszú oldalukat függőlegesen helyezik el (a jó szilárdság érdekében fontos a szerkezet magasságának növelése).
Az átfedés anyaga és jellemzői
Az átfedés a gerenda összekötése egy teherhordó épületfallal, amely lehet tetőtér, padlás vagy padlóközi. Szerkezetileg két típusra oszthatók: előregyártott (keresztirányú padlóburkolat és hosszanti gerenda), valamint monolit (a alátámasztás födémen történik).
A magánépítmények tervezésekor inkább a fagerendás mennyezeteket részesítik előnyben. Ez a kialakítás meglehetősen tartósnak tekinthető, és jól illeszkedik a lakossági szektorhoz. A támasz optimális mérete a felhasználás céljától és az alkalmazott terhelésektől függően változhat:
- magasság - 150-300 milliméter;
- szélesség –100 és 250 milliméter között.
Az élettartam növelése érdekében a tartókat speciális fertőtlenítőszerrel impregnálják, és olajozzák is.
A bonyolultabb szerkezeteknél a fémgerendákra támaszkodnak. Ehhez az építőipari cégek speciális erős acél támasztékokat készítenek. A biztonsági előírások szerint az ilyen típusú gerendák használatakor a végüknek a téglafalra kell támaszkodniuk speciális elosztólapokon keresztül.
A monolit padlók vasbeton födémekből készülnek. Ehhez gyárilag gyártott vasalású és betontömegű födémeket szokás használni. A kész szerkezet terhelésének csökkentése érdekében üregesek.
Hogyan van beágyazva a gerenda?
A padló megbízhatóságát és minőségét nagymértékben meghatározza a gerenda falba ágyazásának módja. A lezárás határozza meg a téglafalon lévő támaszték típusát – a szerkezet felszerelésének ez a szakasza a fő.
A fagerendát a téglafalban kialakított szabad térbe szerelik fel, legfeljebb 15 centiméter mélységig. A végvégeket előfeldolgozzák: az egyik végét 60 fokos szögben levágják, speciális fertőtlenítőszerrel és gyantával kezelik, tetőfedővel vagy tetőfilccel csomagolják. A gerenda feldolgozott végeit óvatosan egy téglafalba kell beépíteni, 3-5 centiméteres réssel a fülke hátsó falától. A kialakult rést filccel vagy ásványgyapottal töltik ki. A keresztirányú felületeket gondosan lezárják betonkeverékkel, bitumennel vagy bevonják tetőfedő papírral.
Téglafalnak támaszkodva
A gerenda téglafalon való megtámasztásakor fontos, hogy különös figyelmet fordítsunk a szerkezet vastagságára. Ha a téglafal vastagsága meghaladja a 600 millimétert, akkor a lezárási módszer kissé eltér. Ezt a helyet a falazatban úgy alakítják ki, hogy a gerenda vége és a fülke hátsó fala között legalább 10 centiméter szabad hely legyen. Az így létrejövő rés segít abban, hogy a hőszigetelő anyagot lerakják benne, és különleges légrés kialakítását teszi lehetővé.
A rés alsó része több rétegben betonnal, tetőfedő anyaggal vagy tetőfedővel van lezárva. Ennek a technológiának a segítségével kialakítható egy fektetőpárna, amely többek között a falazat felületét is kiegészíti. A kapott mélyedés oldalait tetőfedő papírral kezeljük.
Vékonyabb falvastagságra hagyatkozva: építők tanácsai
A legfeljebb 500 milliméter vastag fal (két tégla) által alátámasztott mennyezet létrehozásakor a lezárási módnak kissé el kell térnie az előzőtől. Egy több falú fadobozt szabad térbe helyeznek (mélysége nem haladja meg a 250 millimétert). A fülke hátsó fala és a doboz közé kátrányos filcréteg kerül. A falakat gondosan kezelték égésgátló anyaggal és gyantával.
Alul a mélyedést le kell zárni két réteg tetőfedő anyaggal vagy tetőfedő papírral. A fészek oldalfalait filccel kell szigetelni. A doboz a szabad térbe van beépítve, így szorosan a filchez nyomódik. A padlógerendát a doboz aljára szerelik fel 15 centiméter hosszúságban.
Ha a fal vastagságakisebb, mint a megadott jel, akkor fontos különös figyelmet fordítani a teljes falvastagságra, amely a szabad rekesz létrehozása után megmarad. Ha ez kevesebb, mint 50 milliméter, fennáll a veszélye annak, hogy a hideg levegő szabadon bejut a helyiségbe. Ha ilyen probléma adódik, fontos megfontolni annak a területnek a további szigetelését, ahol a gerendák a gerendákon és a falon vannak.
Főgerenda szerelés megvalósítása
A födém kialakításánál a támaszték beépítése közvetlenül függ a szerkezet további felhasználási céljától, a területtől és a rá eső terheléstől. Leggyakrabban fagerendát szerelnek fel a teherhordó falak mentén 600-1500 mm távolságra.
A tömítés a szélektől kezdődik, az ezt követő átmenettel a fal teljes hosszára. A szélső gerendák és maga a fal között az építtetők azt javasolják, hogy hagyjanak legalább 5 centiméter szabad helyet.
Egy másik igen fontos feltétel a gerendák gerendára és falra való támasztásakor a tartó vízszintes rögzítésének figyelembe vétele. Ezenkívül az összes rudat egyenletesen kell elhelyezni a padlóhoz képest. A vízszintes és egyenetlen szinttől való eltérés további terhelésekhez vezet a téglafal alátámasztási területén, különösen további keresztirányú gerendák felszerelése után.
Oszlopra támaszkodva
Lehet csuklós vagy merev típusú. Az építők azt tanácsolják, hogy a gerendát felülről támassza alá, és a fő terhelést helyezze át az oszlopprofil közepére. A szerkezet oldalirányú rögzítésekor a nyomóterhelésen kívül az oszlopban isvan egy pillanat ennek az erőnek a hatásától. Ez jelentős növekedést idéz elő az oszlop terhelésében.
Ha egy fémgerendát felülről támaszt egy oszlopra, a legjobb a terhelést a bordára átvinni. A borda méretét a következő képlet segítségével határozzuk meg: F/Ap nagyobb vagy egyenlő, mint RpYc.
- F a bemutatott képletben a gerenda támasztóereje;
- Ap – csapágyborda zúzódási terület;
- Rp az acél tervezési ellenállása a végfelület összeomlásával szemben.
Ahhoz, hogy a teljes terhelés a bordán keresztül az oszlophoz jusson, a borda kiemelkedését általában 1,5–2 centiméterrel kell megfigyelni. Fontos, hogy a beszerelés előtt gondosan vágja le a bordát, ami elősegíti a teljes terhelés egyenletes elosztását a területen.
Mivel a födémgerendák tartóegysége csuklós típusú, ezért csak néhány csavar az egyik oldalon elegendő a rögzítéshez. A csavar átmérője 16-20 mm. Nem szabad túlfeszíteni őket. A támasztó vastagsága általában 0-25 mm, a borda vastagsága 8-12 mm.
Ha van tetőszög a kialakításban, akkor a bordát a kívánt szögben le kell vágni, és ferde alátéteket kell venni a csavar rögzítéséhez.
A gerenda támogatási normái
A szabályozási dokumentumok meghatározzák a gerenda minimális hosszát a gerenda és a téglafal alátámasztására - ez eléri a 9 centimétert. Ezt az értéket tervezőmérnökök határozták meg hosszas számítások és ellenőrzések eredményeként. A következő tényezők befolyásolják a minimális sugártámaszt:
- feszítőméret és támasztóhossz;
- terhelés mennyisége alkalmazott gerendánként;
- betöltési típus - dinamikus vagy statikus;
- a téglafal vastagsága, amelyre a tartó esik;
- épület típusa - magánlakás, ipari stb.
A számítások elvégzésekor minden leírt tényezőt figyelembe kell venni. A gerenda végének át kell fednie a falat úgy, hogy a kapott átfedés ne haladja meg a 12 centimétert.
