A túlfeszültség-levezető az egyik legszélesebb körben ismert, hálózatvédelemre használt nagyfeszültségű eszköz.
A szerelvény leírása
Először is érdemes elmagyarázni, hogy elvileg miért fordulnak elő impulzus-túlfeszültségek és miért veszélyesek. A folyamat megjelenésének oka a légköri vagy kapcsolási folyamat megsértése. Az ilyen hibák meglehetősen nagy károkat okozhatnak az érintett elektromos berendezésekben.
Itt érdemes példát mondani villámhárítón. Ez az eszköz kiválóan képes elterelni a tárgyat érő erős kisülést, de semmiben nem fog tudni segíteni, ha a kisülés felsővezetékeken keresztül kerül a hálózatba. Ha ez megtörténik, akkor a legelső vezető, amely az ilyen kisülés útjába kerül, meghibásodik, és kárt okozhat más elektromos berendezésekben is, amelyek ugyanahhoz az elektromos hálózathoz csatlakoznak. Elemi védelem - az összes eszköz kikapcsolása zivatar idején, de bizonyos esetekben ez lehetetlen, ezért olyan eszközöket találtak fel, mint a korlátozóktúlfeszültség-levezető.
Mit ad az eszköz használata
Ha hagyományos védelmi eszközökről beszélünk, akkor azok kialakítása valamivel rosszabb, mint a túlfeszültség-levezetőké. A szokásos változatban karborundum ellenállások vannak felszerelve. Egy további kialakítás a szikraközök, amelyek sorba vannak kötve.
A túlfeszültség-levezetőkben vannak olyan elemek, mint a nemlineáris tranzisztorok. Ezen elemek alapja a cink-oxid volt. Több ilyen alkatrész létezik, és mindegyiket egy oszlopba egyesítik, amelyet egy speciális anyagból, például porcelánból vagy polimerből készült tokba helyeznek. Ez biztosítja az ilyen eszközök teljesen biztonságos használatát, és megbízhatóan védi azokat minden külső hatástól.
Fontos megjegyezni, hogy a túlfeszültség-csillapító fő jellemzője a cink-oxid ellenállások kialakítása. Ezzel a kialakítással nagymértékben kibővítheti az eszköz által ellátható funkciókat.
Műszaki paraméterek
Mint minden más eszköznek, a túlfeszültség-levezetőnek is van egy alapvető jellemzője, amely meghatározza teljesítményét és minőségét. Ebben az esetben ilyen mutató az üzemi feszültség értéke volt, amely időkorlát nélkül táplálható a készülék kapcsaira.
Van még egy jellemző - a vezetési áram. Ez annak az áramnak az értéke, amely feszültség hatására áthalad a készüléken. Ez a mutató csak a készülék tényleges használatának körülményei között mérhető. Ennek a paraméternek a fő számszerű mutatói a kapacitás és az aktivitás. Ennek a jellemzőnek a teljes mutatója elérheti a több száz mikroampert. Ennek a karakterisztikának a kapott értéke alapján értékeljük a túlfeszültség-levezető teljesítményét.
A levezető eszköz leírása
A készülék gyártásához a gyártók ugyanazokat az elektrotechnikai és tervezési módszereket alkalmazzák, mint a többi termék gyártásánál. Ez leginkább akkor észrevehető, ha megnézzük a méreteket és a tok készítéséhez használt anyagokat. A megjelenésben is van némi hasonlóság más eszközökhöz. Érdemes azonban megjegyezni, hogy különös figyelmet fordítanak az olyan dolgokra, mint a túlfeszültség-csillapító felszerelése, valamint annak további csatlakoztatása általános fogyasztói típusú elektromos berendezésekhez.
Számos követelmény vonatkozik kifejezetten erre az eszközosztályra. A túlfeszültség-levezető testét teljesen védeni kell a közvetlen emberi érintkezéstől. Teljesen ki kell küszöbölni annak veszélyét, hogy a készülék az esetleges túlterhelések miatt meggyullad. Ha az elem meghibásodik, akkor ez nem vezethet rövidzárlathoz a vezetékben.
Letartóztatók kijelölése és alkalmazása
A nemlineáris túlfeszültség-levezetők fő célja az elektromos berendezések szigetelésének védelme a légköri ill.kapcsolási túlfeszültségek. Ez az eszköz a nagyfeszültségű készülékek csoportjába tartozik.
Ezekben az eszközökben nincs olyan rész, mint a szikraköz. Ha összehasonlítjuk a túlfeszültség-levezető és a hagyományos szelepes levezető hatótávolságát, akkor a levezető képes ellenállni a mélyebb feszültségeséseknek. Ennek az eszköznek az a fő feladata, hogy időkorlát nélkül ellenálljon ezeknek a terheléseknek. Egy másik lényeges különbség a túlfeszültség-levezető és a hagyományos szelep között, hogy ebben az esetben a szerkezet méretei, valamint fizikai súlya jóval kisebbek. Az ilyen elemek, mint a porcelánból vagy polimerekből készült burkolat, azt a tényt eredményezte, hogy a készülék belseje megbízhatóan védett a külső környezeti hatásoktól.
OPN-10
Ennek az eszköznek az eszköze némileg eltér a hagyományos túlfeszültség-levezetőktől. Ebben a kiviteli alakban egy varisztoroszlopot használnak, amelyek egy gumiabroncsba vannak zárva. A gumiabroncs létrehozásához ebben az esetben nem porcelánt vagy polimereket használnak, hanem üvegszálas csövet, amelyre nyomkövető szilikongumi héjat nyomnak. Ezenkívül a varisztoroszlop alumínium vezetékekkel van ellátva, amelyek mindkét oldalán préselve, és a csőbe is csavarozva vannak.
Az OPN-10 túlfeszültség-levezető az eszközök polimer csoportjába tartozik. Ennek az eszköznek a fő feladata a kapcsolóberendezések elektromos berendezéseinek védelme. A hálózatok védelmére 150 kV osztályú elemeket is használnak, szigetelt vagy kompenzált nullával. Ezeket az eszközöket szabadban, mérsékelt és hideg zónákban használhatja. Működési hőmérséklet tartomány mínusz 60 és plusz 60 Celsius fok között. Szerelési munkák elvégzése, valamint a berendezés további üzemeltetése csak a biztonsági előírások betartásával lehetséges.
Túlfeszültség-levezető OPS1
Az OPS1 túlfeszültség-korlátozó sorozata villám- vagy kapcsolási túlfeszültség elleni védelemre is szolgál. Egy ilyen eszközt az objektum elektromos energiájának beviteli pontjára szerelnek fel. A létesítmény főkapcsolószekrényének bemenetére is felszerelhető.
Több védelmi osztály létezik. A B osztályú egységek az elektromos hálózat túlfeszültség elleni védelmére szolgálnak közvetlen villámcsapás után. Beépítési hely - az épület bejáratánál, az ASP előtt.
C osztály – az elektromos berendezések közvetlen védelmére specializálódott olyan folyamatokkal szemben, mint a maradék légköri és kapcsolási hatások. A korlátozó felszerelési helye a helyi kapcsolótáblák.
